Nem hittem volna, hogy egy olyan magasan fejlett nép, mint az annunaki, ennyire kezdetleges az űrutazásban. Megtudták építeni a gépeiket, de nem ismerték a bolygók tulajdonságait, ami hanyagságra utal. Az eddig olvasottak alapján úgy gondolom, az annunaki sok tekintetben hanyag, ami a tudás hiánya miatt következik be, hisz gondoljuk az egyik cikkedben leírt nukleáris bombára. Lenyűgözőszámomra, hogy az akkori emberek hogyan tehettek erre a tudásra szert (mármint ezt honnan tudhatják, ha nem voltak idegenek?) és milyen gazdagon írták le az eseményeket, tele rejtjelekkel. A nevek egyértelműen összekeverhetők a mai ember számára valamilyen misztikus dologgal, hisz nem ismerik az akkori sumérok gondolkodásmenetét, na meg persze csak egy szögből nézik a dolgokat.

Igen, ez nagyon hasonlít hozzánk és a világháborúkra, hisz ha belegondolunk mi is elég sok régiséget vesztettünk el a német bombázásoknak és a könyvtárak, templomok, régészeti helyek kifosztásában. A háború mindig áldozatokkal jár, csak nem értem, hogy miért ennyivel? Hallgatniuk kellett volna őseik tanításaira, bár ezt a mai világban hiába mondom, mert senki se teszi. Azon keveseket akik igen, legtöbbször meg kirekesztik.

Az emberek nagy része, ahol mi élünk katolikus, és szinte képtelenek elfogadni egy másik vallást. Vegyük ahogy mondtad az USA-t és leginkább az ott élő embereket. Ma náluk még mindig inkább az Isten és Jézus szeretetét tanítják, mint a vallások hasonlóságát és az evolúció elméletet, vagy más hasonlóan nagy horderejű dolgot. A vallás hit kérdése, én hiszek mindenben, kivéve az isteni képekben, pl. a puszta gondolattal létrehozok egy világot kifejezésre mutatnék. Igazából oda akartam kilyukadni, hogy az amerikaiak nagy része vagy mormon, vagy katolikus, de valószíná hogy inkább nyugati vallást képvisel, ezért őket egyszerűbb is szítani a keleti vallások ellen. Mostanában is azt látom, hogy az emberek megvetik azt aki más, durva szavakkal illetik. Persze kinevetünk másokat, hisz ezt még a csimpánzok is csinálják. De szerintem az már civilizációs betegség, hogy mindenkinek emberideálnak kell lennie. A háborús javakkal kapcsolatban, a vezetők mindig is tudták, mi a fontosabb a népnek, ami ahhoz kell hogy felkeljen, az meg a könyvtárakban és a szobrokban rejlő morlában van eltemetve, hisz az a nemzetükhöz tartozik.

Teljesen igazad van, nem értem, hogy miért nem alakíthatunk ki mi magyarok magunknak egy saját kulturkört, és saját eszméket, és miért kell ahogy mondtad, majmolni pl. az amerikaiakat. Vegyünk egy példát, amit ők mondanak rólunk az szent (gondolok itt más népekre is), de ha már mi mondunk róluk valamit, ami még igaz is, akkor kis tulzással már hadat is üzennek. Mi sokkal régebbi nép vagyunk, mint az egyveleg amerikai vér és kultúra, amely elnyomta az őslakosok szabad fejlődésének útját. Legalább, ha másból nem is, de származásunkból adódóan lehetne több eszünk, na meg ott van a meggyötört nemzet is, hisz mibe kapaszkodna, ha nem álmokba?

Többször és több helyen található utalás az Arvisurákban is arra vonatkozóan, hogy egyes földönkívüli civilizációk küldöttei megjelentek időnként a Földön. Mindezt azonban abszolút segítő szándékkal tették, hiszen nemhogy az akkori emberiségnél, de a mai legfejlettebbnek mondható civilizációknál is sokkal előrébb jártak – mind technikailag, mint szellemi szinten egyaránt. Ezen idegeneket csak mint Kaltes-asszony Birodalmából származó embereket emlegetik a rovásokban. Mindenkit szeretnék óva inteni attól a hibától, hogy Kaltes asszonyt egy fejkendős néniként képzelje el, hiszen valójában ő egy magas szintű szellemi lény, akinek feladata az univerzum egy bizonyos szektorának a felügyelete. Ebben a bizonyos szektorban található - többek között - a Szíriusz-rendszer is, s leginkább erről a helyről érkeztek látogatók Joli-tórem (azaz a Gaia-ként is ismert szellemi lény) bolygójára: a Földünkre. Azokat, akik a fenti sorokon elmosolyodnak, netán felháborodnak, szeretném emlékeztetni: az univerzum, annak ellenére, hogy emberi aggyal szinte felfoghatatlanul hatalmas, mégis a legnagyobb rendezettséggel és szervezettséggel működik, immár hosszú-hosszú évmilliók óta. Nem magától! Csak a nagyon kicsi és butuska gyerekek hiszik azt, ha a fejüket egy párna mögé elrejtik, és nem látnak semmit, hogy akkor őket sem látja senki! (Erről bővebben a Teremtéstan – a rejtett kozmikus tudás c. oldalon.)

A legelső földönkívüli leszállást az Arvisurák Kr. e. 13.500 körül említik, majd újabb csoportok érkeztek több hullámban is. Mivel a Földön a pólusváltással járó kataklizmák kényszerítő hatása miatt eléggé elvadult állapotok uralkodtak, ezek a földönkívüliek kifejezetten tanító, fejlődést elősegítő szándékkal érkeztek ide. Mindegyik csoport hozott magával különböző gabona- és egyéb vetőmagvakat, gyógynövényeket, hogy bővebb terméshozamot érjenek el, vagy hogy egyes betegségeket gyógyítani tudjanak. Nem egyszer néhány állatkölyköt is magukkal hoztak, s így kerültek a földünkre pl. az első pulikutyák vagy éppen delfinek is. Az idők előrehaladtával a két bolygó közti távolság azonban egyre nőtt, így a látogatások száma is egyre csökkent, azonban más módszerekkel mind a mai napig is figyelik viselkedésünket, fejlődésünk irányát.

Érdekes, hogy ezek a kaltesi emberek biológiailag nagyon hasonlítanak a földi emberekhez, csak mintegy fejjel magasabbak, no és a rovások szerint szellemileg, illetve tchnikailag kb. 10.000 évvel járnak előttünk. Mielőtt beavatkoztak volna az emberiség biológiájába, csak kétféle vércsoport létezett a bolygónkon, ám a velük való keveredés folytán már négyféle vércsoport alakult ki.

Különös jelentőséggel bírt azon idegen „égi-szekér”, azaz űrhajó érkezése, amelyen egy Ardvisura-Anyahita nevezetű nőszemély is utazott. Leszállásukkor ugyanis az ataiszi Kékleny-hegység köveinek mágnesessége miatt a járművük meghibásodott, s a hegy falának ütköztek. Bár személyi sérülés nem történt, ám a hajót – a megfelelő alkatrészek hiánya miatt – nem tudták megjavítani. A csoport tehát kénytelen volt ittmaradni. A 3 nő és 5 férfi kezdetben csak egymással házasodott, ám később a vérfrissítés miatt szükségessé vált, hogy a földiekkel is keveredjenek. Azonban Ardvisura-Anyahitáék hamarosan óriási méretű feladatot vállaltak magukra Ataiszon. Elsődleges céljuk az emberevés megszüntetése volt, hisz a kényszerítő körülmények miatt még akadtak emberek, akik rávetemedtek erre. Ugyanígy azt is megtiltották, hogy egyes törzsek egymással háborút viseljenek.

Anyahitának a szintén kaltesi származású Armogur volt a férje. Mindketten Óm-jelzésű beavatottak voltak. Házasságukból sok gyermekük született: Armogur, Piroska, Agaba, Iréne, Uruk, Saka, Magóg, Tünde, Mitra, Éa (Éva), Úr (Úz), Él és Van. Az Anyahitáról elnevezett hegyen lévő templomgazdaság szentélyében éltek. A legkisebb fia születését követően Anyahita a lábaira lebénult. Ekkor kezdte el leróni a Kaltes-asszony birodalmának hitvilágát és tudományát. Gyermekei közül az egyik a fejedelmi hatalmat szilárdította meg, a másik megtanította az őslakosokat az öntözéses földművelésre, míg a többiek is kivették részüket a munkából: megtanították az embereket az állattenyésztésre, lakóházak építésére, különböző kézműves mesterségek elsajátítására, s gyakorlatilag minden olyan dologra, ami az emberiség kultúrájának fejlődéséhez szükséges volt. Hiszen az Anyahita által lerótt hitvilággal és tudományokkal kapcsolatos rovásokat lemásolva továbbadták azt minden törzs számára. Így tehát az egyistenhit és a világ teremtésének tana is a szíriusziakon keresztül került hozzánk, s terjedt el az egész Földön, így voltaképpen minden mai földi vallásnak az alapja innen ered. Tőlük származik az első képírás vagy éppen az újszülöttek névadása is. A beavatottakkal mindig tartották, – s a mai napig is tartják - a kapcsolatot
Kaltes asszony szekerén újabb égiek érkeztek, és Úr városaának közelében leszálltak a tengerre. Oánész kiúszott a partra. Felső teste emberi volt, mely alul haluszonyokban végződött. Az emberek először féltek tőle, de ő fénylő ékszerekkel kedveskedett nekik. erre Úr népének ifjai kenyérrel és hússal kínálták, melyet ő szívesen elfogadott. Később társai is követték a szárazföldre, s szintén csillogó ékszereket hoztak a nádhajók kikötőibe. A felbátorodott nép minden jóval elhalmozta őket. Úr városának felnőtt lakói eleinte csak nevettek gyermekeik és az Égből jöttek barátkozásán, és az ötödik holdtöltén ők is bemerészkedtek a csatornába. Akkor csodát láttak: reggelre eltűntek az idegenek uszonyai és alsótestük is emberivé változott. Az uszonyok persze lábra szerelhető alkalmatosságok voltak. Tűzokádó és szikraszóró gépeikkel ámulatba ejtették Úr város népét. Ezeknek a csodaszerkezeteknek a kezelésére megtanították a földieket is. Fölmentek a templomba és valami szerkezetekkel az eget nézegették. Erre is megtanították a pateszik gyermekeiket. Mire eljött a 12. holdtölte, megtanulták a földiek nyelvét, a Rát folyó felé pedig elkezdték keresni a csatornázás lehetőségét. Megtanították az embereket a föld művelésére és az állatok megnemesítésére. Pulikkal juhokat őriztettek emberi segítség nélkül. A pulikat eleinte égi szőrpamacsoknak nevezték, mert olyan okosak, hogy nem is állatok. Voltak olyan kis halaik, amelyekkel a magukkal hozottak úgy eljátszottak, mintha barátaik lettek volna. A Kaltes asszony bolygóján lévő kilenc ismeretlen hatalmat úgy magyarázta Oánész, hogy ez Kaltes asszony kilenc csodája, és ez kilenc égi mester létezését bizonyítja. Ezek szerint kilenc égi mester volt Kaltes asszony bolygójának a mozgatója. Égi eredetű tudásuk lehetővé tette, hogy már 540-szer fölkeressék Joli-Tórem bolygóját. Minden ilyen látogatás előtt 800 égi lakó dolgozott Kaltes asszony egy-egy szekerén. De egy alkalommal kilenc égi lakó itt maradt Földünkön, és a földi lakók közül választottak maguknak párt. Ettől kezdve a földiek is elkezdtek okosabbak lenni, és néha nem ették meg legyőzött ellenségeiket. a földi növényzetet az égiek magvakkal nemesítették. A Föld lakói valamikor a fákon épített fészkekben kerestek menedéket a nagy testű állatok elől. De később megtanultak rájuk dorongokkal, csapdákkal és kövekkel vadászni. Egy-egy nagy állat elejtése dús lakomát biztosított.

A nagy földrengések, eljegesedések után olykor alig maradt ember, de az égből jöttek egyre nagyobb sikerrel tanították meg a földieket a védekezésre. Az égből mindig kilencen jöttek. Volt rá eset, hogy közülük itt valaki elpusztult. Ilyenkor a visszatérők Kaltes asszony szekerén valakit magukkal ragadtak. Az ilyenre azután azt mondták: jók voltak, tehát a mennybe mentek, és az isten fiainak nevezték őket. Ilyen földi látogatások addig történtek, amíg el nem érkezett a Nippurban is följegyzett titokzatos 4 320 000-es életforgási szám. Azóta csak Kaltes asszony-féle gyöngyszemecskével figyelik a Földön maradt, igen elszaporodott utódaik életét. Amit így meglátnak, azt bizonyára beírják az Élet könyvébe. Erről az óriási időről, de még annak töredékeiről is csak olyan ember beszélhet, aki a 4320 és az azt felező 2160-as szám lényegét, a Világholdévet meg tudja érteni. Az ilyen ember elmondhat annyit, amennyit a földi ember értelme fel tud fogni. Földünkön az emberiség elszaporodása mindig táplálkozási nehézségeket okozott. A megoldást a számok hozták. Amikor például a megengedett étkezések száma a Rát-Tigris völgyében elérte a 4320-at, a 43200-at, illetve a 432000-t, hol kisebb, hol nagyobb özönvíz keletkezett. Ha nem özönvíz jött, akkor üvöltő vízisárkányok jelentek meg az égbolton és megcsapkodták a Földet.

Nézzetek utána, ezt írja a nasa a Nibiru érkezéséről és a világvégéről:)

www.nasa.gov/topics/earth/features/2012.html

Üdv